Miért olyan népszerű a foci: Ennek a csodálatos játéknak a története
A foci, mint a királyi sport, milliók szívét hódította meg világszerte. Népszerűsége egészen távoli múltba nyúlik vissza, bár a modern fociról csak a 19. század második felében beszélünk, amikor is különösen az Egyesült Királyságban kezdett el fejlődni. A történelmi fejlődés valószínűleg az egyik fő oka annak, hogy a foci miért olyan népszerű Angliában, ahol több mint 40 000 regisztrált klub található.
Népszerűségének köszönhetően, a professzionális fejlődés és a versenyek fejlődése révén a globális kultúra részévé vált, és embereket egyesít világszerte.
Nézzük meg, mi a foci története, és miért örvend ilyen nagy népszerűségnek.
Az Aztékoktól, Kínán át Rómáig
Ha valóban mélyen a történelembe nézünk, találunk nyomokat a csapatjátékokkal, amelyek körülbelül három ezer évvel ezelőtt léteztek az ősi azték kultúrákban. A labdát gumiból készítették, és a játék neve Tchatali volt.
Néhány játék rituális formát öltött, ahol a labda a napot szimbolizálta. A legyőzött csapat kapitányát ezután feláldozták a isteneknek.
Kínában megjelent egy játék, amelyben labdát rúgtak, körülbelül i.e. 3. és 2. század között, és Cuju vagy Ts'u-chü néven ismerték. A labda kerek volt, bőrből varrták, és prémmel vagy tollal töltötték ki. Főként katonák vettek részt benne, mielőtt elterjedt volna a köznép körében.
A játék más verziói megjelentek Görögországban, ahol a labdát bőrből készítették és hajjal töltötték ki.
A görög játékstílus később Rómába is eljutott, ahol a játékokat szórakozásként értelmezték. Ezek a játékok a fizikai erő és a mentális egyensúly erősítésére is szolgáltak.
A római birodalom bukása után a labdajátékok is hanyatlásnak indultak. Róluk szóló feljegyzések a középkori kolostorokban maradtak fenn, ahová később szintén eljutottak.
A középkori játék formája
A középkorban a foci a legelső fennmaradt feljegyzések szerint főként Franciaországban, Olaszországban és Angliában fejlődött, ahol nagyon népszerűvé vált. A játékot általában a városok utcáin, falvakban és réteken játszották, és nagyon sok ember vett részt benne.
A cél az volt, hogy megszerezzék a labdát és eljuttassák azt az egyik városi kapuhoz. A nagy részvétel és a keményebb játékstílus miatt, amely magában foglalta a ökölharcot is, gyakran történt vagyoni kár, sőt néha halálos sérülések is. Ez vezetett a városi vagy királyi rendeletek kihirdetéséhez, amelyek betiltották a játékot.
A 17. században London utcái újra életre keltek a focira hasonlító játékokkal. Az iskolákban is bevezették a sporttevékenységeket, hogy a diákok ne váljanak „huligánokká” és vandalizmusra hajlamosakká. Főként Cambridge-ben, Etonban, Harrowban, Charterhouse-ban, Rugbyban, Shrewsburyben és Westminsterben. Mindegyik azonban saját, folyamatosan változó szabályait alkalmazta, amelyek a helyi körülményekhez igazodtak.
Fokozatosan két fő forma alakult ki, az egyik lehetővé tette, hogy a labdát kézbe vegyék (a rugby elődje), míg a másik módszer kizárólag lábbal játszott.
Az első szabályok és a Futball Szövetség megalakulása
A fokozatos technológiai fejlődéssel párhuzamosan a versenyszellem is növekedett az iskolák között. Ezért szükség volt a játék szabályainak rendezésére. 1848-ban Cambridge-ben 14 iskola képviselője találkozott, akiknek sikerült részleges egységesítést elérni a szabályokban.
Közöttük nem szerepelt említés a labda típusáról, méretéről vagy súlyáról, nem voltak megadva a kapu és a pálya méretei, nem voltak definiálva a játékvezetők, a játékosok száma vagy a játékidő hossza. Ugyanígy nem döntöttek a szabályok be nem tartásának következményeiről.
Jelentős mérföldkőnek számít 1863, amikor megalakult az első Futball Szövetség Angliában.
A szövetség által megállapított szabályok megtiltották a kemény testjátékot (hacking), a labda kézben való hordozását, valamint az ellenfél labdával való megfogását és megrúgását.
Mivel néhányan nem értettek egyet a hackinget tiltó változásokkal, létrejött egy második csoport, amely 1871-ben megalapította a Rugby Football Uniót, és ezzel a rugby-t elválasztotta a focitól.
A játék továbbra is fejlődött, és egyes szabályok továbbra is rugalmasak maradtak. A játékosok száma a pályán például eltérő lehetett, és nem használtak mezeket a csapatok megkülönböztetésére.
Csak 1870-ben vezették be a tíz játékos és egy kapus számát. Egy évvel később megállapították a semleges játékvezető szerepét, és a labdát csak a kapus érintheti kézzel.
A foci népszerűsége Angliában nőtt, és fokozatosan több verseny is létrejött.
A futball népszerűsége Angliában nőtt, és fokozatosan több verseny is kialakult. A kupa segített a foci népszerűsítésében, és 1877-ben csatlakozott a Sheffieldi Egyesület, így a tagság 128 klubra bővült.undefined A kupa segített a futball népszerűsítésében, és 1877-ben a Sheffieldi Szövetség csatlakozásával a tagság 128 klubra bővült.
Az Angol Kupa modellje és az angol liga megalapítása más országokban is inspirálta a versenyeket.
A tornákat a The Association Football Union nevű szervezet irányította. A tornákat egy The Association Football Union nevű szervezet irányította.
Az első angol bajnok 1889-ben a Preston North End lett, amely azonnal megnyerte a bajnokságot és a kupát is, tehát duplázott.
Jelentős szabályváltozások 1886-tól
1886. június 2-án tartották az International Football Association Board első ülését, amelyet Anglia, Skócia, Írország és Wales képviselői alkottak.1913-ban csatlakozott hozzájuk a FIFA nemzetközi futballszövetség delegátusa, amely 1904-ben Párizsban alakult.
A Board tagjai évente szavaztak a játékszabályok módosításáról. 1891-ben az ír javaslatra átdolgozták a szabályokat.
- 1890-ben bevezették a kapuhálókat.
- 1891-ben bevezették a büntetőrúgást, amelyet bármely helyről végrehajthattak a különleges tizenkét yardos vonalon.
- 1907-ben a saját térfélen már nem volt les.
- 1912-ben a kapus a büntetőterületén belül kézzel védhetett (előtte az egész pályán, lehetőséggel a labda bedobására az ellenfél kapujába).
- 1925-ben megváltoztak a les szabályai. Ahhoz, hogy a játékos a játékban maradhasson, két játékosnak kellett lennie közte és a kapu között, nem pedig a korábbi háromnak.
H2: A profi foci kezdetei
A profi futball kezdetei Észak-Angliába nyúlnak vissza, bár az első profi játékosok Skóciából származtak. A skót klubok ugyanis támadóbb stílusban játszottak, amely a passzokra épült, ami több sikert hozott számukra.
1872-ben a Skócia és Anglia közötti nemzetközi mérkőzés döntetlennel zárult, de az azt követő években a skótok kilencszer, az angolok pedig kétszer győztek.
1879-ben egy jelentéktelen gyapotmunkás klub, a Lancashire-i Darwen döntetlent játszott az Old Etonians ellen. Később kiderült, hogy az angol klubban két skót játékos, Fergus Suter és James Love játszott. Állítólag az angol funkcionáriusok egy barátságos mérkőzés után, amelyet a Patrick Thistle ellen játszottak, meggyőzték őket, hogy maradjanak Angliában, ígérve nekik nagyon jó fizetési feltételeket a helyi futballklubbal játszott mérkőzésekért.
Ez az eset még nem jelentette a játékosok fizetett átigazolásának szabályát. A klubok csak akkor engedhették meg maguknak, ha elegendő mennyiségű fekete pénz állt rendelkezésre, és mindez a Futball Szövetség szabályaival ellentétesen zajlott, amely számára a foci továbbra is csak amatőr játékot jelentett.
A déli klubok, amelyeket korábbi iskolai játékosok alkottak, elutasították, hogy a profi csapatok ellen pályára lépjenek, amit végül az FA titkára, Charles Alcock oldott meg. Bár az amatörizmus híve volt, a professzionalizmusban a játék elkerülhetetlen fejlődését látta.
1885-ben a Futball Szövetség úgy döntött, hogy legalizálja a profi focit.
Skócia szomszédai csak 1893-ban engedélyezték a profi futball pályafutását. Ennek ellenére addig a helyi klubok feketén játszó focistákat alkalmaztak.
H3: Az angol liga létrejötte mint bevételi forrás
A Futball Szövetségnek ezután pénzforrást kellett biztosítania a profi játékosok állandó jövedelmének biztosításához. A barátságos mérkőzések, amelyek a csapatoknak maradtak az Angol Kupából való kiesés után, nem tűntek túl jövedelmezőnek.
1886-ban tehát megalakult a hosszú távú verseny az angol liga formájában, amely elegendő vonzó mérkőzést és a pénztár feltöltését hivatott biztosítani.
A foci népszerűsége még inkább megnőtt, mivel számtalan fiatal férfi kereshetett megélhetést a labda rúgásával a gyárakban végzett kemény munka helyett. Ráadásul meglehetősen tisztességes fizetéseket kaptak.
1901-ben a profi játékosok legmagasabb bére körülbelül 4 font volt hetente. 1910-re a bér 5 fontra emelkedett, és 1920-ra 9 fontra nőtt.
A legmagasabb bért többek között azért vezették be, hogy megakadályozzák, hogy a gazdagabb klubok elcsábítsák a tehetséges játékosokat, ezzel gyengítve a szegényebb csapatokat.
Történelmi focifelszerelés
Nehéz labdák, amelyek húgyhólyaggal vannak töltve
A foci szabályainak fejlődésével az évek során a játékosok felszerelése is fejlődött. A bőrből készült, tollal töltött labdákról fokozatosan áttértek például a sertés húgyhólyaggal töltött labdákra, amelyeket rugalmasságuk és levegő megtartására való képességük miatt választottak. A hólyagokat a labda felületét képező bőr belsejébe varrták.
A labdák hátrányai közé tartozott, hogy rossz időjárás esetén vízszívó képességük volt. Ilyenkor nagyon nehéz volt őket elrúgni, a fejesekről nem is beszélve.
A labda mérete 1872-ig rugalmas volt, amikor a Futball Szövetség a labda kerületét 68-73 cm-re állapította meg.
Nehéz pamut mezek és nadrágok
A középiskolás játékosok jobb minőségű mezeket viseltek, mint az amatőrök, akik vegyes mezekben és csatokkal ellátott nadrágokban játszottak. Az iskolai mezek színesek és nagyon mintásak voltak, hasonlóan a zsoké mezekhez. Vagy úgy néztek ki, mint csíkos pizsamák. A felnőtt játékosok nehéz pamut ingekben játszottak, amelyeket térd alatt gombokkal rögzített pumpákkal egészítettek ki, amelyeket körülbelül 1905 körül váltottak fel a sortok.
Csak a profi foci fejlődésével kezdtek a felnőtt játékosok is középiskolás elegáns mezekbe öltözködni, amelyek stílusa és színei kezdetben eléggé változatosak voltak. A mezek különböző gombokkal, záródásokkal és gallérokkal rendelkeztek.
A nehezebb anyagokat fokozatosan könnyebb és szorosabb anyagok váltották fel.
Nagy zűrzavart okozott a kapus és a csapattársak azonos öltözéke. De 1909-től a Futball Szövetség úgy döntött, hogy a kapusnak piros vagy kék színű mezt kell viselnie, és 1912-re zöldet is hozzáadtak. Az 1950-es évekig a kapusoknak garbót is kellett viselniük.
A stoplis cipőkben a szegecseket talpbetétek váltották fel.
Ami a stoplis cipőket illeti, először szegecses cipők alkották őket. Később ezeket elhagyták, és helyettük sima cipőket használtak. Fokozatosan elterjedtek a talpbetétes cipők, amelyek már lehetővé tették a jobb mozgást a pályán bármilyen időjárás mellett.
A bőrcipők a bokáig értek, ahol foltokat varrtak be az extra védők bevezetésére. Ezeknek a stoplis cipőknek a hátránya a merevségük volt. Hosszú időbe telt, míg a játékosok felvették és megszokták őket.
Miért olyan népszerű a foci?
A foci a legnépszerűbb sportok közé tartozik, a világ legnagyobb számú szurkolójával.
Nem diszkriminál faji, társadalmi, pénzügyi vagy vallási háttér alapján. Egyszerűen mindenki számára elérhető.
Elismerik a különböző kultúrák között világszerte.
A foci közösségeket és társadalmi összetartozást épít. Minden futballklub lelkes szurkolókkal rendelkezik, akik azonosulnak vele és támogatják azt. Összeköti az embereket és hitet ad nekik.
A foci munkalehetőségeket teremt sokak számára, akik a pályán kívül is szeretnének kapcsolatban állni a klubbal. A futballesemények jelentőséggel bírnak a szervezetek és koordinátorok számára.
A játékosok pozitív hatást gyakorolnak a többi játékosra, akik tőlük szeretnék fejleszteni a képességeiket, és így közelebb kerülni elismert bálványaikhoz. Sok fiatal hősökként tekint kedvenc játékosaikra a pályán.
