Híres labdarúgó-menedzserek, akik soha nem játszottak, hanem egyből edzettek

A labdarúgás dinamikus világában a csapatok sikereit nemcsak ügyes játékosok írják alá, hanem kulcsszerepet játszanak a labdarúgó-menedzserek is. A taktikájuk, a csapat irányítása, a stratégiájuk és a játékosokhoz való személyes hozzáállásuk befolyásolja az egész csapat teljesítményét.

Ismerkedjünk meg néhány kiemelkedő labdarúgó-menedzserrel, akik nyugdíjba vonultak, és akik karrierjük elején az edzést választották a játék helyett.

Arsené Wenger: Sikeres menedzser Franciaországból

Arsené Wenger egykori francia labdarúgó. 1949. október 22-én született az alsace-i Strasbourgban. Szüleivel és testvéreivel Duttlenheim faluban nőtt fel.

A labdarúgáshoz apja révén jutott el, aki a helyi csapatot edzette. Együtt jártak focimeccsekre Németországba, ahol a Borussia Mönchengladbach mérkőzéseit látogatták meg.

Arsené Wenger katolikusként nőtt fel, és gyakran szüksége volt a helyi pap engedélyére, hogy focizhasson.

A Duttlenheimben élők alacsony száma miatt meglehetősen nehéz volt egy tizenegy fős, azonos korú játékosokból álló csapatot összeállítani. Ezért Wenger tizenkét éves koráig nem játszott egyetlen focicsapatban sem.

Játékoskarrierje nem volt túl sikeres, mivel ennek nagy részét amatőr kluboknál töltötte.

1978-ban a RC Strasbourg első osztályú csapatához igazolt, ahol három szezont töltött, és mindössze tizenhárom mérkőzést játszott.

1981-ben a játékot menedzseri engedélyre cserélte, és végre elkezdtek kibontakozni a sikerei.

Sikeres menedzseri karrier

Menedzserként az AS Cannes csapatánál kezdett asszisztens menedzserként. 1984-ben az AS Nancy-hoz igazolt, ahol közvetlen menedzser lett. Az első sikereit azonban csak az AS Monaco csapatával érte el, amellyel megnyerte a Division 1-et és a Francia Kupát.

Pár évre átköltözött a japán Nagoya Grampus Eight csapatához. Ezután visszatért Európába, ahol az angol Arsenal menedzsere lett. A 2003/2004-es szezont úgy tudta végigcsinálni a csapattal, hogy egyetlen vereséget sem szenvedett el, ezzel rekordot állított fel 49 mérkőzés veretlenségével.

Menedzser erős intuícióval

Arséne Wenger érdekessége, hogy a játékosait kétévente pszichometriai teszteknek veti alá, hogy kiderítse, mentálisan felkészültek-e arra, hogy az ő csapatában játszanak. Továbbá támogatja őket a problémák önálló megoldásában. Emellett képes támogatást nyújtani a játékosainak, mint ahogy azt az Arsenal kapitánya, Tony Adams esetében tette, aki elkezdett küzdeni az alkoholizmussal.

Monacóban eltöltött ideje alatt Wenger hírnevet szerzett, mint fiatal tehetségek felfedezője. Például a kameruni csapatból megszerezte a libériai csatárt, George Weah-t, aki 1995-ben elnyerte az Év labdarúgója díjat. Amikor a díjat átvette a FIFA elnökétől, a színpadra hívta korábbi monacói menedzserét, és neki adta a medálját, mint köszönetet.

Wengernek sikerült több fiatal játékost is felkarolnia, akinek karrierje kérdőjellel indult.

2007-ben egy felmérés azt mutatta, hogy Wenger volt az egyetlen menedzser a Premier League-ben, aki a transzferidőszak után nyereséget tudott generálni. 2004 és 2009 között évente átlagosan 4,4 millió fontot keresett a transzfereken. Figyelemre méltó példája a transzferpiacon való ügyességének Nicolas Anelka megvásárlása volt. 1997-ben mindössze 500 000 fontot fizetett érte, majd két évvel később 23,5 millió fontért eladta a Real Madridnak.

Andre Villas-Boas: edző és versenyző

Luís André de Pina Cabral e Villas-Boas 1977. október 17-én született Portóban.

Tizenhat évesen levelet írt kedvenc csapata, a FC Porto edzőjének, Bobby Robsonnak, és magyarázatot kért, miért nem ad több lehetőséget a támadónak, Domingosnak. Az edzőt annyira lenyűgözte, hogy később tanácsadójának szerződtette.

Robson irányítása alatt, tizenhét évesen megszerezte az UEFA C-licencét Skóciában, és tanulmányozhatta az Ipswich Town edzési módszereit. Egy évvel később, tizennyolc évesen megszerezte a B-licencet, majd tizenkilenc évesen megkapta az A-licencet.

Mielőtt Villas-Boas elkezdte volna asszisztens edzői karrierjét Portóban José Mourinhóval, rövid ideig a brit Virgin-szigetek válogatottjának technikai igazgatója volt. Mourinhót követte a Chelsea és az Internazionale csapatához.

A labdarúgó-edző karrierje

Edzőként Villas-Boas színes karriert futott be, amely során számos neves klubot irányított.

A Porto csapatánál (2010-2011) megnyerte a portugál ligát (Primeira Liga) és az Európa-ligát (Europa League). A Porto csapatával kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és az egyik legfiatalabb edzővé vált, aki valaha megnyerte a nemzetközi kupát.

2011-2012 között rövid ideig a Chelsea-t irányította, ahol a Premier League történetének legfiatalabb edzője lett.

A Tottenham Hotspur után a Zenit Szentpétervárhoz igazolt Oroszországba (2014-2016), ahol megnyerte az orosz Premier Ligát.

Ezután egy kis időt töltött a Shanghai SIPG-nél, ahol a kínai klub edzője lett.

2019 és 2021 között a francia Olympique Marseille csapatának edzője volt.

Az edzőből rallyversenyző

2017 novemberében bejelentették, hogy Villas-Boas részt vesz a 2018-as Dakar Rallyn egy Toyota Hilux-szal. A navigátora a korábbi motoros versenyző, Ruben Faria volt. A rallyt azonban nem fejezte be, és visszalépett, miután a negyedik gyorsasági szakaszon Peruban egy homokdűnének ütközött, és megsérült a háta majd 2018. március 17-én részt vett egy másik off-road rallyn egy Can-Am Maverick X3-mal.

A Marseille-ből való távozása után 2021 május 20. és 23. között először szerepelt a rally világbajnokságon, ahol a WRC3 kategóriában indult a 2021-es Portugál Rallyn. A Citroën C3 Rally2-ben navigátora Gonçalo Magalhães volt, akivel a 12. helyen végzett.

Maurizio Sarri: bankárból labdarúgó-menedzser

Maurizio Sarri 1959. január 10-én született az olasz Nápolyban. A labdarúgásban csak amatőr szinten vett részt a Figline csapatában, miközben bankárként dolgozott. Reggel dolgozott, délután edzett, este pedig focizott.

1990-ben, 30 évesen munkát kapott a Tegoleto másodlagos csapatánál, és úgy döntött, hogy otthagyja a munkáját, hogy kizárólag az edzői karrierjének szentelje magát.

2005-ben a Serie B-ben a Pescara csapatánál kezdett dolgozni. 2012 és 2015 között az olasz Empoli csapatát irányította, amellyel 2014-ben feljutott a Serie A-ba. Az elit csapatok között a premier szezonjában az Empolit a 15. helyre vezette, így megmentette a csapatot az első ligában.

Ezt követően a Nápoly csapatához szerződtették, ahol számos egyéni elismerést kapott.

2018-ban az ötvenkilenc éves Sarri az angol Chelsea csapatához igazolt, ahol egyetlen szezonjában megnyerte az UEFA Európa Ligát.

2019-ben visszatért az olasz Juventushoz, és ő lett a legidősebb menedzser, aki valaha megnyerte az olasz ligát.

Jelenleg a Lazio Róma kispadján ül.

Sarri és a munkastílusa

Sarri híres az intelligenciájáról, a részletekre való figyelméről és a gondos felkészüléséről a mérkőzésekre. Az ő szervezett rendszerének egyik fő jellemzője a négyfős védelmi vonal, a leshelyzet csapda és a zónás védekezési rendszer. A védőitől szinkronizált mozgásokat, a helyzetek előrejelzését és a labda követését kéri, mint referenciapontot, nem pedig az ellenfeleket.

Sarri játékosai gyakran oldalról támadnak, céljuk a gyors passzok játéka.

A labda nélküli védekezés során Sarri csapatai gyakran energikus presszinget, szoros vonalakat és magas pályás nyomást alkalmaznak, hogy gyorsan visszaszerezzék a labdát.

Taktikai ügyessége mellett Sarri híres a nyitottságáról. Emellett kiemelkedik az öltözködésével is. Sok más olasz labdarúgó-menedzserrel ellentétben általában melegítőben jelenik meg a mérkőzéseken.

Sarri sértegetésével kapcsolatos vádak

A 2015/2016-os szezonban Sarri összetűzésbe került Roberto Mancinivel, az Inter Milán akkori edzőjével. Mancini obvinil Sarri-t, že homofób sértéseket intézett ellene. Sarri válaszolt, hogy nem homofób, és hogy minden, ami a pályán történik, ott is marad. Ezt követően 20 000 euróra bírságolták és két mérkőzésre eltiltották a Coppa Italia keretein belül a Lega Serie A által, amiért rendkívül sértő epiteteket intézett a rivális csapat edzője felé.

2018 márciusában a média bírálta Sarrít, amikor szexista megjegyzésekkel vádolták, válaszul a Canale újságírója, Titti Improta kérdéseire. Az edző ezt követően bocsánatot kért, és később elismerte, hogy viccelődött. Megvédte magát, mint egy nyitott embert, aki nem homofób, szexista vagy rasszista.

Rafael Benítez: Kemény edző Spanyolországból

Rafael Benítez Maudes 1960. április 16-án született a spanyol Madridban. 1979-ben kiválasztották, hogy részt vegyen a spanyol U19-es csapatban a világ egyetemi játékain Ciudad de México-ban. A nyitó mérkőzésen büntetőt rúgott, de a következő mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett el egy ellenfél kemény belépője miatt.

1981-ben csatlakozott a Tercera Divisiónban szereplő Parla csapatához, amelynek segített feljutni a Segunda División B-be.

1985-ben szerződést írt alá a Segunda División B-ben szereplő Linares csapatával, ahol játékos-edzőként dolgozott Enrique Mateos irányítása alatt. További sérülések hatására befejezte játékoskarrierjét.

A labdarúgó-menedzser karrierje

26 évesen csatlakozott a Real Madrid edzői stábjához. Fokozatosan ifjúsági és tartalékcsapat edzőjeként, valamint a felnőtt csapat asszisztens edzőjeként dolgozott.

1997/1998-ban az Extremadurát a Segunda Divisiónból visszavezette a La Ligába, de a következő szezonban a csapat ismét kiesett.

Benítez 2000-ben a Teneriféhez távozott, ahol egyetlen szezonjában feljutást ünnepelhetett.

A 2001/2002-es szezonban La Ligát nyert a Valencia edzőjeként.

2004-ben megismételte a La Liga győzelmét és a UEFA Kupa megnyerését.

A Valencia elhagyása után Benítez az angol Liverpoolhoz igazolt a Premier League-ben. 2005-ben a csapatot a Bajnokok Ligája győzelméhez vezette. Egy évvel később megnyerte az FA Kupát, és 2007-ben a Bajnokok Ligája döntőjébe jutott.

A Liverpoolból való távozása után 2010 júniusában rövid ideig az Internazionale edzője volt, ahol sikerült megnyernie a triplát.

2012 novemberében a szezon hátralévő részére ideiglenes menedzser lett a Chelsea-nél, ahol 2013-ban megnyerte az Európa Ligát. Ezután visszatért Olaszországba, ahol a Nápollyal megnyerte a Coppa Italiát és a Supercoppa Italianát.

A Nápolyból való távozása után hároméves szerződést írt alá a Real Madrid edzőjeként, de már 2016 januárjában elbocsátották.

2016 márciusától a Newcastle United menedzsere lett, hogy megpróbálja megmenteni a klubot a kieséstől. Ez nem sikerült, de a következő évben megnyerte a másodosztályt, és visszajutott a Premier League-be.

2019 júliusában kinevezték a kínai Dalian Professional klub menedzserévé, ahol a menedzseri szerep mellett az infrastruktúra fejlesztésére is felügyelt. 2021 januárjában egy évvel a szerződésének lejárta előtt megállapodott a szerződésének megszüntetéséről másfél év után a posztján.

Jelenleg a Celta Vigo csapatának edzője.

Benítez és a munkastílusa

Benítez az angol labdarúgásban a következetes edző hírében áll, és sok játékos szeretett volna tőle elismerő szavakat hallani. Kíméletlen volt, de egyben nagyon értékelték taktikai tudása miatt. Különösen az európai mérkőzéseken, amikor a csapatát úgy állította be, hogy kihasználja az ellenfelek gyengeségeit.

Nyugodt megjelenése és a 2005-ös Bajnokok Ligája döntőjének félidőbeli taktikai változtatásai állítólag hitet adtak a játékosoknak, hogy meg tudják fordítani a 0:3-as állást.

Az edző gyakran helyezi a kulcsjátékosokat szokatlan pozíciókba, amelyek megfelelnek a formációnak. Határozottan hisz a játékosok rotációjában és a zónás védekezésben.

A zónás védekezési taktika kritikát kapott a szakértői kommentátoroktól, amikor a Liverpool szabadrúgásokból gólt kapott, bár Benítez csapatai általában híresek védekező jellegükről és a kapott gólok alacsony számáról.

Graham Taylor: Menedzser és kommentátor

Graham Taylor 1944. szeptember 15-én született Worksopban, Nottinghamshire-ben, és 2017. január 12-én hunyt el. Sportújságíró fia lévén Taylor a Old Show Ground stadion lelátóján találta meg a labdarúgás iránti szeretetét. Rövid időre profi játékossá vált védőként a Grimsby Town és a Lincoln City csapatában. 1972-ben megsérült, és már nem tért vissza a profi játékoskarrierhez. Ehelyett menedzserként és edzőként kezdett dolgozni.

Menedzseri és edzői karrier

1976-ban a Lincoln csapatával megnyerte a Fourth Division címet, majd a Watfordhoz igazolt, amelyet öt év alatt a Fourth Divisionból az First Divisionba vezetett. A Watford az ő irányítása alatt a 1982/1983-as szezonban második lett az First Divisionban, és 1984-ben FA Kupa döntős volt.

1990 júliusában az angol válogatott menedzserévé vált. 1992-ben a csapattal kvalifikálták magukat az Európa-bajnokságra, de a csoportkörben kiestek.

1993 novemberében Taylor lemondott, miután a klub nem tudta kvalifikálni magát a 1994-es FIFA Világbajnokságra az Egyesült Államokban.

Taylor ezt követően súlyos kritikával nézett szembe a szurkolók és a média részéről.

1994-ben visszatért az edzői pályára a Wolverhampton Wanderers csapatánál.

A Molineux-ben töltött szezon után visszatért a Watfordhoz, és 1999-ben feljuttatta a klubot a Premier League-be.

Utolsó menedzseri szerepe az Aston Villa irányítása volt, ahová 2002-ben tért vissza.

Taylor későbbi karrierje

2003-ban Taylor a Scunthorpe United klub alelnöke lett a harmadosztályban, ahol a vezetése alatt fordulat következett be. Első szezonjában a klub irányításával éppen elkerülték a Conference-be való kiesést. A következő szezonban feljutottak a League One-ba, és két szezonnal később League One bajnokaként a Championshipbe jutottak.

2004 óta Taylor kipróbálta magát kommentátorként a BBC Radio Five Live-nál, és vezette a hírességek csapatát a Sky One éves műsorában, a The Match-ben.

2009 januárjában Taylor visszatért a Watfordhoz, ahol kinevezték nem végrehajtó igazgatónak, és ideiglenes elnöke is lett a klubnak. 2012-ben bejelentette lemondását az elnöki posztról, és 2017-es haláláig a klub tiszteletbeli elnöki pozícióját töltötte be.