A focimezek története: Hogyan fejlődtek a focis felszerelések és kiegészítők
A focimez története már a 19. században elkezdődött, amikor Angliában a modern foci formája kibontakozott. Olvasson a játékosok kezdetéről a vastag pamut pólókban, nehéz bőr cipőkben, de arról is, mikor kezdték el a szintetikus anyagok gyártását, és ki volt az első, aki ezeket a pályán használta.
Az első mezek az angol iskolákban
Az első említés a focira külön készített ruházatról 1526-ból származik. Henrik VIII. szekrényében találtak egy pár focicipőt. A 16. században azonban a focit kizárólag középiskolákban játszották, hogy a diákokat mozgásra ösztönözzék.
Minden iskolának megvolt a saját szabálya, amely tükrözte a helyi körülményeket, mint például a pálya mérete és egyéb tényezők.
Egy 1840-ből származó képről, amelynek címe: „A közönséges emberek piros, a kollégisták kék mezeket viselnek”, arra lehet következtetni, hogy a csapatok színének megkülönböztetése már ebben az időben is létezett.
Néhány évvel később ugyanezeket a színeket említi a Bell’s Life in London 1858-as cikkében.
A fokozatos fejlődés során különleges ruházat kezdett elterjedni, amely elegáns bársonydreszeket és sapkákat foglalt magában.
A Sheffield FC első klubjának mezei
A focijáték körülbelül a 19. század 60-as éveiben kezdett szervezett formát ölteni, de az iskolán kívüli játékosok a rendelkezésükre álló ruházatot viselték. A csapat tagjai színes sapkákkal vagy sálakkal azonosították magukat.
A Sheffield FC első, 1857-es szabályai megkövetelték, hogy a tagok egy piros és egy sötétkék sapkát szerezzenek be a csapatok megkülönböztetésére a mérkőzéseken. 1860-ban a feljegyzések szerint a Sheffield játékosai piros és fehér színekben, míg a Hallam & Stumperlow ellenfelei kék színekben léptek pályára.
A sapkákkal és sálakkal való megkülönböztetés végül nem bizonyult túl hatékonynak, és az 1867-es játékszabályzat azt javasolta, hogy az egyik csapat egyszínű csíkos mezt, a másik csapat pedig más színű mezt viseljen. Csak így lehetett elkerülni a zavaros labdaszerzést a csapattársaktól.
Charles Alcock focirovatai között még visszajelző űrlapokat is találtak, amelyekben a klubtitkároktól kérték a klub színeinek részleteit.
A foci profesionalizálása és a mezek módosítása
A Fotball Akadémia megalapításáig a játékosok változatos, nehéz pamut mezeket, térd alá érő nadrágokat vagy hosszú nadrágokat viseltek övvel vagy harisnyatartóval, valamint nehéz bőr cipőket. A korai foci sztárja, Lord Kinnaird, hosszú fehér nadrágjairól vált híressé.
Kivételt képeztek az iskolai játékosok, akik elegánsabb csíkos mezeket viseltek, hasonlóan a zsokékhoz vagy pizsamákhoz.
A Fotball Akadémia megalakulásával fokozatosan elkezdett a foci profesionalizálódni, és megjelentek az első standard mezek, amelyek konkrét színekkel képviselték az egyes klubokat. Például a Royal Engineers A.F. C. piros és kék színeket tartalmazott, míg Lincoln fehér mezeket viselt piros, fehér és kék sapkákkal.
Sok klub a iskolákhoz vagy más sportágakhoz kapcsolódó színekből indult ki, amelyekből kialakultak.
A mezeken nem voltak számok, amelyek az egyes játékosokat azonosították volna.
A foci profesionalizálásával a felszerelés is változott. A rikító színeket egyszerűbb fő színkombinációkra cserélték, hogy a növekvő nézőszám könnyen azonosíthassa az egyes játékosokat.
1890-ben úgy döntöttek, hogy minden tagszervezetnek eltérő színekkel kell rendelkeznie, hogy elkerüljék a nézők összezavarását. Végül azonban a szabályokat kissé módosították, és a csapatoknak más színű második mezkészletet is kellett biztosítaniuk.
1921 óta a vendégcsapatnak kötelező megváltoztatnia a mez színét.
Az első sípcsontvédők használata
Kezdetben szinte semmilyen más felszerelést nem használtak a ruházaton és a lábbelin kívül. 1874-ig, amikor először jelent meg a Nottingham Forest játékosa, Sam Weller Widdowson sípcsontvédőkkel. Ezeket a krikettvédőkből készítette, amelyeket levágott, és a zoknik fölé helyezett. Bár mások először kinevették, hamarosan sokan inspirálódtak az ötletéből.
A századfordulón a sípcsontvédők jelentősen átalakultak. Kisebbek lettek, és a zoknik alá kerültek.
A focimez története a 20. század elején
A foci világszerte való elterjedésével a klubok öltözködésére és felszerelésére is hatással volt. A külföldi csapatok és más kontinensek csapatai olyan mezeket és sokszor olyan színeket vettek fel, amelyek hasonlítottak az Egyesült Királyságban viselt ruhákra.
1903-ban például az olasz Juventus fekete-fehér csíkokat fogadott el, amelyeket a Notts County ihletett. Később az argentin Atlético Independiente piros mezeket öltött, amelyeket a Nottingham Forestnél látott.
Körülbelül 1905 körül a Fotball Akadémia által előírt térd alatti nadrágokat rövidebb, „shorts” néven ismert rövidnadrágok váltották fel.
1909-től megváltoztak a kapusok öltözködésére vonatkozó szabályok, akik elkezdtek olyan színeket viselni, amelyek eltértek a csapat többi játékosától. Eredetileg a kapusok színei kék és piros voltak, 1912-ben pedig zöld is hozzájuk került. Ebben az időben a kapusok nehezebb ruházatot viseltek, amely inkább pulóverre vagy garbóra hasonlított.
A számok hozzáadása a mezhez
Az első nagy mérkőzés, ahol a játékosokon számok jelentek meg, 1933-ban zajlott az FA Kupa döntőjében az Everton és a Manchester City között. Különleges mezszetteket készítettek, pirosat és fehéret, amelyeket a csapatok érmével sorsoltak. Az Everton játékosai 1–11-es számokat viseltek, míg a City játékosai 12–22-es számokat.
Csak a második világháború környékén kezdtek el gyakorlatilag alkalmazni egy íratlan szabályt, amely a számok konkrét játékosokhoz való hozzárendelését írta elő. Kezdetben minden csapatnál 1-től 11-ig számozták a játékosokat, ahol például az egyes számot leggyakrabban a kapus kapta, a kilences szám pedig a csapat fő támadóját jelölte.
A skót focimezek történetében csak kis eltérések voltak az angolhoz képest. Például a skót Celtic klub 1975-ig inkább a rövidnadrágokon viselte a számokat, mint a pólókon. (skóciai focimezek története)
A focimez története Brazíliában és Németországban
A 20. század második felének elején a szintetikus gyártás fejlődése miatt a mezek módosítására került sor. A nehéz pamutot könnyebb és lélegzőbb anyagok váltották fel, amit néhány európai és dél-amerikai ország kihasznált.
A német és brazil fociklubok a történelem során másolták a brit klubokat, de most a technológiai fejlődéshez alkalmazkodtak, még mielőtt az angol úttörők. A fazonuk is elkezdett eltérni. A gallérok és a nyakkendők fokozatosan helyet adtak a V-alakú kivágásnak.
Az Egyesült Királyság még egy ideig ellenállt az új lehetőségeknek, és a háború előtti mezekhez ragaszkodott.
Ugyanígy Kelet-Európa is inkább a hagyományos focipólók felé hajlott, mintsem az új szintetikus anyagok felé. (focipóló története)
Csak az 1954-es Európa-kupa és más nemzetközi versenyek megjelenésével terjedt el az új stílus a kontinens többi részén is. Az ötvenes évek végére a háború előtti nehéz ingek és cipők teljesen eltűntek.
A szintetikus anyagokra való áttérést a textilipar technológiájának fejlődése és a modern foci igényei is támogatták. Ezek a változások fokozatosan odavezetettek, hogy ma a focimezek szinte kizárólag poliészterből, nylonból vagy ezek keverékéből készülnek.
A szponzorált mezek fejlődése
A hetvenes évektől kezdve megkezdődött a szponzorált mezek és a szurkolói mezek első gyártása. Az ötlet először a Leeds United klubtól származott, amely szurkolói mezek replikáit javasolta. Hamarosan más klubok is csatlakoztak, amelyek mezeiket terméklogókkal és egyéb díszítésekkel bővítették.
1973-ban a német Eintracht Braunschweig csapat megállapodást kötött a helyi alkoholt gyártó Jägermeister céggel, és a logóját a pólóik elejére helyezték. Hamarosan a szponzori megállapodások más csapatokhoz is eljutottak.
Ezzel szemben a spanyol FC Barcelona és az Athletic Bilbao elutasította a szponzori logók megjelenítését. A Barcelona 2011-ig a pólóin a UNICEF logóját viselte, és évente 1,5 millió eurót adományozott jótékonysági célokra.
A modern kor rikító dizájnjai
A 70-es években elkezdtek megjelenni a játékosok nevei a mezeken. A Severoamerikai Szövetség volt az úttörő, amely ráadásul minden játékosnak saját számot adott a 1-től 11-ig terjedő egyszerű számozás helyett.
Más országokban ezek az ötletek fokozatosan terjedtek el.
A 80-as évektől kezdve olyan cégek, mint a Hummel és az Adidas, a technológia fejlődésével egyre bonyolultabb dizájnokat kezdtek tervezni.
Tíz évvel később a mezek színvilága egyre rikítóbbá vált, és sok tervezés a történelem legrosszabbjai közé tartozik. Azonban a Manchester United által 1996-ban bemutatott szürke mezeket a játékosok rossz láthatósága miatt elvetették.
A focicipők fejlődése
Mielőtt a specializált focicipők megjelentek, a játékosok hagyományos bőr cipőket vagy munkacipőket viseltek. Ezekhez eredetileg bőrcsíkokat erősítettek, hogy javítsák a tapadást. A cipők nehezek voltak, kemény orral, és a bokáig értek.
A 19. század végén fém tüskéket kezdtek el hozzáadni a cipőkhöz, ami segített a játékosoknak a stabilitás megőrzésében a fűben és csökkentette a csúszkálást.
A 20. század 30-as éveiben a szintetikus anyagok és a puhább bőrök fejlődésével nagy előrelépések történtek a focicipők gyártásában. 1936-ra a játékosok Európában olyan focicipőket viseltek, amelyek súlya csupán a harmada volt a tíz évvel korábbiakénak. Bár rugalmasságuk és jobb kezelhetőségük volt, nem nyerték el mindenki tetszését, és néhány játékos „balettcipőnek” nevezte őket.
1954-ben az Adidas bemutatta az első bokáig érő cipőket. Bár az áruk a meglévő stílusok árának duplájára emelkedett, a cipők óriási sikert arattak, és megszilárdították a német céget a focipiacon. Ugyanebben az időben az Adidas kifejlesztette az első cserélhető tüskékkel ellátott cipőket, amelyeket a pálya állapotának megfelelően lehetett változtatni.