A futballfotózással (és nem csak azzal) járó munka sok akadállyal teli. A megfelelő pillanatot a megfelelő időben megörökíteni, állandóan éberen lenni, hogy semmi fontos ne kerüljön kihagyásra, a munkát szívvel és száz százalékos odafigyeléssel végezni. Azonban annál értékesebbek azok, akik ezeket az akadályokat rutinnak tekintik, és akiket a fotózás betölt. Ezen a területen és sok más dologról beszélgettünk a futballfotós David Štěpinával, akivel a BU1 keretében együttműködünk.
David, hogyan kerültél a fotózáshoz?
Valójában teljesen véletlenül. A feleségem egyszer karácsonyra vett egy fényképezőgépet, és ennyi volt (mosoly).
Emlékszel még az első pillanatra, amikor a kezedbe vetted a fényképezőgépet?
Emlékszem. Akkor volt, amikor próbáltam fotózni a gyerekeket otthon, és általában kipróbáltam, hogy mit tud a gép. Aztán vártam, mint egy kisfiú az első tavaszi futballmeccsekre. Mint volt amatőr futballista, rögtön tudtam, hogy mit akarok fotózni, és hihetetlenül vonzott a futball. Az első meccsemet a prahai bajnokságban fotóztam Třeboradicben.
Mi a leginkább izgalmas számodra a futball vagy sportfotózással kapcsolatban? Mi adja azt az érzést, hogy ez pontosan neked való?
A leginkább az izgat, hogy megörökíthetem azt a pillanatot, legyen az öröm vagy bánat, mert tudom, hogy ez a pillanat lehet, hogy soha többé nem ismétlődik meg. És bizonyos esetekben ez egy egész életre szóló emlék.
Van valami más műfaj vagy fotózási stílus, ami közel áll hozzád a sporton kívül? Portrék, lifestyle vagy tisztán csak a sport?
Igen, szeretek vadállatokat vagy repülőgépeket fotózni. De természetesen, amint adódik valamilyen családi összejövetel, buli vagy hasonló, ott is a kezembe veszem a fényképezőgépet.
Együttműködsz a BU1 márkával. Hogyan jött létre ez az együttműködés?
Őszintén szólva, ez is teljesen véletlen volt (mosoly). Az egyik meccsen az Instagram storymban említettem épp a BU1 márkát, szóról szóra, és azóta együttműködünk.
A BU1 mellett együttműködsz a 90min szerkesztőségével is. Ott is hasonlóan jött létre az együttműködés?
A 90min szerkesztőségéhez a létrejöttének legelső pillanatában kerültem, akkor a szerkesztő keresett fotósokat a csapatába, egy Instagram hirdetésen keresztül jelentkeztem, és azóta körülbelül fél éve együttműködöm velük, ahol a cseh első és másodosztályú futballmeccseket fotózom, amelyekre a magazin specializálódik.
Mi vonz a leginkább a futball vagy sportfotózással kapcsolatban? Van valami meccs vagy pillanat, amit soha nem fogsz elfelejteni?
Valószínűleg soha nem felejtem el az első prágai S-derbit, mert többször is voltam derbin rajongóként, azonban a pálya szélén állni fotósként, az hihetetlen élmény. Korábban ez volt az egyik célom, amit el akartam érni, és most sikerült is.
Hogyan néz ki egy tipikus napod, amikor elmész valamilyen sporteseményt vagy rendezvényt fotózni?
A napom valószínűleg úgy néz ki, mint mindenki másnak, nincs benne semmi különös, sokszor még a fotózás előtt elmegyek dolgozni, a gyerekekkel valamilyen kirándulásra vagy sétára, de általában két órával a mérkőzés előtt átmegyek a stadionba, hogy időben ott legyek és mindent meg tudjak előkészíteni.
A eddig készített fotóid közül van valami, ami neked a legtöbbet jelent?
Ez egy nehéz kérdés, mert minden fotó egyedi és megvan a maga varázsa. De ha egy fotót kellene választanom, akkor az a Christos Zafeirisz fotója a Slaviától a prágai S-derbiből, ami az Edenben játszódott.
Mi a hozzáállásod a fotózott emberekhez? Próbálod őket természetesen megörökíteni, vagy inkább rendezel?
Inkább természetesen, számomra a pillanatképeknek megvan a maguk varázsa, jobb, mintha valaki mereven állna, és csak valamilyen utasítások szerint lenne a képen.
Vannak más projekteid is a sporton kívül?
A sport mellett esküvőket is fotózok, éppen most van egy a hétvégén. Reklámfotókat is készítek, amelyeken többnyire Lukáš Řezníčekkel dolgozom együtt. Fotóztam már reklámfotókat például a BSBsalon.cz számára Čelákovicban és Lysá nad Labemben, fotóztam már az yerky.cz e-kereskedelmi oldal számára is.
Mi teszi a mai világban egy jó fotóst szerinted? A technika, a pillanatérzék, vagy valami más?
Azt mondanám, inkább az érzék a hozzáállással együtt. Számít, hogy az ember hogyan tud dolgozni az emberekkel, milyen a megjelenése, hogyan érti meg az ügyfél, az alap, hogy természetes legyen, hogy az ügyfél tudja és lássa, hogy mindenben lehet egyezkedni. Ha az ügyfélnek az az érzése lesz, hogy nem érdekel téged, logikusan őt sem fogja érdekelni, és az egész esemény egyáltalán nem biztos, hogy jól sül el.
Inspirál valaki a cseh vagy nemzetközi fotós színtéren? Van valamilyen példaképed?
Amikor kezdtem, sokat inspirálódtam Patrik Staňek wildlife fotóstól, akit egyébként a mai napig követek.
Hova szeretnél még eljutni fotósként? Van valami célod vagy álmod?
Minden nap és minden további fotózással egyre előbbre jutok, de természetesen nem minden nap süt a nap, és vannak olyan napok is, amikor több fotó sem sikerül, de ez hozzátartozik, a hibákból tanul az ember. Ami az álmaimat és céljaimat illeti, egyszer szeretném fotózni a Bajnokok Ligája döntőjét vagy valamilyen nagy világ- vagy Európa-bajnokságot, ahova a cseh válogatott is bejut. Egyébként most tértem vissza a legnagyobb eseményemről, amit eddig elértem, és ez a Socca Európa-bajnokság volt Moldovában, ahol a cseh válogatottal voltam fotósként és közösségi média menedzserként. Hatalmas tapasztalat és élmény volt.
Hogyan felvehetik veled a kapcsolatot az emberek? Hol találnak meg, és mit kínálsz jelenleg?
A leendő ügyfelek velem az Instagram fiókomon @stepecphotography keresztül léphetnek kapcsolatba, ahol a telefonszámom is megtalálható, vagy a WhatsApp-on keresztül tudnak üzenni. Közeljövőben tervezem a weboldalam létrehozását, jelenleg a sportfotózással, reklámfotózással, esküvőkkel és céges bulikkal foglalkozom.
Volt valami, ami pozitívan vagy negatívan meglepett a fotósként töltött pályafutásod során?
Meg kell mondjam, hogy az elmúlt évek alatt, amióta fotózok, még nem találkoztam valami nagyobb kellemetlenséggel, az egyetlen, ami néhányszor előfordult, hogy néhány ügyfél nem fizetett az elvégzett munkáért, de ez a szakma kockázata.
És végül, mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak a fotózásba kezdésén, de valamilyen okból félnek elkezdeni?
Mit ajánlanék nekik? Ne féljetek tőle. Minden fotónak megvan a maga varázsa, még ha mások számára nem is tökéletes, mert lehet, hogy számotokra az. Szánjatok rá annyi időt, amennyit csak tudtok, ne hagyjátok magatokat elbátortalanítani a negatív kommentektől. Senki sem tanult meg két-három hónap alatt fotózni, mindennek megvan a maga ideje, legyetek türelemmel. A fotózás nem munka. A fotózás szenvedély, szeretet, hobbi és élet.
David Štěpina egy példa arra, hogy ha a hobbiddal szívvel csinálod, akkor magas szintre vihet. És örülünk, hogy a BU1 keretében ilyen emberekkel dolgozhatunk együtt, mert a szeretet ahhoz, amit csinálunk, előre visz, és a sikerhez vezet.
